ArchiCLUB on-line

Pécs - autópálya - Kodály központ - (Pécs I.)

Pécs2010 - egy lehetöség, amely életet adott ennek a hangulatában is mediterrán városnak. Főtere meglepetésekkel szolgált; egy autók nélküli, barátságos és emberekkel teli tér várt - bizonyára szerepe volt benne az első napok egyikének, amikor valóban tudomásul kellett venni, hogy itt a tavasz. visszavonhatatlanul.

   Az épületekről...

Meglepetés volt - ahogy eddig is lehetett tudni, hogy Pécsett élet van - látni, mennyi újdonság van, akár kis utcákat nézünk, akár nagy tereket. Kulturák találkozása a fő tér gazdagsága - eddig autók, busz, most emberek, élet.
A nyugateurópai barangolások során megszokott vásárosok, árusok egy-egy kedves színvoltjai a nagyobb városoknak - itt a mosolygós kosaras bácsival találkoztunk, aki rezzenéstelen nyugalommal figyelte a fiatalokat, a zsibongását a városnak - gondolom, rendszeres vendége a térnek.
   A kis utcákban is értek sorra a meglepetések - most egy épületre térnék ki, amit körbe is jártunk kicsit: apró szálloda, de annál érdekesebb és szebb megoldásokkal ékelődve a történelmi városmagban. Apró részletek, de mind-mind egy egységes megjelenés szolgálatában. Második réteg üveg, elzárva a hangoktól, az utca zajától, de nem a fényektől a belső tereket...Fésűhöz hasonlatos bejárati ajtó, vagy inkább "rács", ami magában is jól mutat - hangulatásban és stílusában illeszkedő bejárati ajtóval, ami nyitásakor mutatja meg valós trükkjét: kifordul a sarkából. nyitása ugyanis nem a saroktól, hanem egy jó két arasszal beljebb elhelyezett tengelytől indul.

   Amikor kiderült, pécsi út áll előttünk kollégákkal, beugrott: Kodály - nem szabad kihagyni. Kedves barátom, Hőnich Richárd mondta volt: 'Ha Pécsett jártok, nézzétek meg...'
Volt hát cél, építészeti barangolásba fogni, hiszen a most átadott hangversenyterem "bemuzsikálta" magát a tíz legjobb közé a világon... El kell menni meghallgatni...
Persze mindenkinek megvolt a kapcsolódó ötlete, így a dombok közé ásott alagutakat és az elhordott dombok közé beékelt viaduktokat is megnéztük, hódolva a mérnöki bravúrok fölött - hogy lehet ennyi alagutat és hidat ilyen kis helyre összerakni. Megláttuk...

A "Kodály" emblematikus helye lesz Pécsnek, ahogy elnéztük...
   A tömeg emlékeztet egy mezopotámiai zikkuratra. A csiszolt felületek, a pontosan illeszkedő lapok, a "tető" átfogalmazása a kőburkolatnak köszönhetően, a játék a marással és a bevésett betükkel mind-mind apró részletekig kidolgozott épületre utalnak - állapítottuk meg a külső szemlélődés során... Fények, tükröződések mindenhol, nagy üvegfelületek és terek. Impozáns téralkotás szinteken átívelő rámpákkal, lépcsőkkel. Aki a MÜPA épületegyüttesével veti össze, annak világossá válik. Más lépték, más tömegformálás, de hasonló nagyvonalúság. Ami ott íves, itt egyenes. Ami ott részletgazdag, az itt is hasonlóképp az utolsó apró részletig profi gondolkodásról tanúskodik. A modernségben viszatükröződik a környezet emberi léptéke.

A hely szelleme is megérint - könyvtár, Zsolnai negyed...( ezekről majd később, máskor...)
   A lényeg viszont akkor "szólal meg", amikor a legfontosabb ponthoz érkezünk: a nagyterem. NAGYTEREM.
Jan Garbarek járt erre - 'fantasztikus hangzásvilág...'
Palya Bea énekelt - 'élmény, csodálatos...'
Mi is bejutottunk, a meglepetés ekkor ért: a Csík-zenekar próbált.
a hangszerek és a hangfalak, mikrofonok beállítását követő néhány perc megérte a sok autózást. A kötetlen éneklés után fantasztikus csend és egy rövid kommentár: "Gratulálunk az építészeknek...!"
   Igen. Ez volt az az egy mondat, ami megfogott. A terem finom hangzása, a telt hangzás az üzemeltetők véleménye szerint is a legjobbak közé repítette a termet. Minden mérés, amely igazolta a jó kialakítást, mérnöki eredmény. Az azonban, hogy a hangzás milyen, azt nem lehet mérni, számolni. Azt egy zenésznek meg kell érezni. Ezt érzik a zenészek, egytől egyig, akik itt játszhatnak. Ez a siker pedig viszi a hírt, a hangot.

Egy élmény volt újra Pécs. Visszavár.

 további fotók még a pécsi látogatásról: PicasaWEB